| Készítés ideje | Kr. e. 6. század második fele |
|---|---|
| Tárgytípus | fegyverek és fegyverzet |
| Anyag, technika | kalapált, bronz |
| Méret | 20 × 23,2 cm |
| Leltári szám | 8449 |
| Gyűjtemény | Antik Gyűjtemény |
| Kiállítva | Szépművészeti Múzeum, Mélyföldszint, Klasszikus ókor, Az ókori Mediterráneum |
Bronzsisak, melynek felső részét középen borda osztja ketté, az alsó sisakrész homorú, a perem vízszintes. A homorú rész tetején egy lyuk, a plasztikus rátétet rögzítő, mára elveszett szegecs helye. A sisakperem vízszintes részén kétoldalt lyuk; a függőlegesen hármas bordázott dísz fut körbe, a két szélső borda rovátkolt.
A sisak a Negau-típus Volterra-variánsához tartozik (lásd a Gyűjtemény ebbe a variánsba sorolt másik sisakját). Jellemző formajegyei a széles perem, a homorú alsó és a magas felső sisakrész. Gyakori, hogy a homlokrészre elöl bronz plasztikus oroszlánfejet, hátul pedig lóprotomét rögzítettek – ezek helyét ezen a sisakon lyuk jelzi. A sisakokat öntötték, majd kikalapálták. A peremükre alul lapos, végiglyukasztott bronzkarikát erősítettek a sisakbélés rögzítésére.
A Negau-típusú sisakok legfontosabb lelőhelyei Közép-Itáliában – Etruriát nem számítva – az adriai partvidéken húzódnak, Apuliától a Molise-Abruzzo-Marche útvonalon át egészen Romagnáig.
A sisakot a Kr. e. 6. század második felére keltezik, feltételezhetően volterrai műhelyben készült.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
