
Hosszú nyakú palack (balsamarium)
Antik Gyűjtemény
Készítés ideje | Kr. u. 3. század |
---|---|
Tárgytípus | dombormű |
Anyag, technika | faragott, márvány |
Méret | 53,5 x 40,8 cm |
Leltári szám | 50.962 |
Gyűjtemény | Antik Gyűjtemény |
Kiállítva | Szépművészeti Múzeum, Mélyföldszint, Klasszikus ókor, Erósz – Dionüszosz – Tanathosz |
A négyzet alakú sírsztélé alján kinyúló csap a talapzatba való beillesztésre szolgált. A domborműves jelenetet egyszerű, stilizált szentély alakú keret veszi körül, amelynek csupán akrotérionokkal közrefogott bekarcolt tympanonját dolgozták ki részletesebben.
A sírkő jobbra vágtató lovast ábrázol, aki nyeregként állatbőrt használ. Csizmát, rövid tunicát és a háta mögött lobogó chlamyst visel. Felemelt jobbjában egykor fémlándzsát tarthatott, a rögzítés nyomát a testen látható csaplyuk jelzi. A ló alatt egymásra támadó kutya és egy vadkan, ami a jelenet jobb szélén látható fa mellől tör elő, testének nagy része nem látszik. A fa lombjai közt gyümölcsök, a törzsén pedig kígyó tekerőzik.
Ez a képtípus általánosan elterjedt a görög és a római kultúrában. Különösen népszerű volt a Balkán-félsziget északi részén és Kis-Ázsiában, nem köthető egyetlen ókori néphez sem. A vadászó lovas héróikus alakja tehát a férfihoz méltó élet egyik fő formáját szimbolizálja. Fogadalmi domborműveken és sírsztéléken egyaránt gyakori volt.
A görögül írt sírfelirat szerint a sztélét egy Béros (Verus) nevű fiúnak állította az apja, akinek latin és thrák neve is volt: Gaios (Gaius) és Kerdólas:
Γάϊος ὃ καί Κερδωλας Βή| ρῳ τῷ υἰῷ μνείας χά | ριν → Gaius (Gaios), akit Kerdólasnak is (neveznek, állította) fia, Béros (Verus) emlékére.
A domborművön végzett anyagvizsgálat eredménye alapján prokonnésosi (marmarai) vagy parosi márványból készült.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.