Jákob és Lábán kibékülése Paolo Fiammingo

Ennek a jelenetnek az azonosítása még bizonytalanabb, mint a párdarabon (ltsz. 2014.6) ábrázolté. A feltételezett cselekmény előzménye, hogy Jákob panaszolja Lábánnak: „Ilyen húsz esztendőm volt a házadnál: tizennégy évig szolgáltalak két leányodért, hat évig meg juhaidért. Te pedig tízszer is megváltoztattad a béremet.” (Mózes első könyve, 31, 41) Ezért hát apjához menekül: „Elhajtotta minden jószágát és minden szerzeményét, amit szerzett – a Paddan-Arámban szerzett jószágát és vagyonát -, hogy elmenjen apjához, Izsákhoz Kánaán földjére.” (Mózes első könyve 31, 18). Ám a menekülést kibékülés követte, és Paolo Fiammingo talán épp ezt festette meg: „Azért jöjj, kössünk szövetséget egymással, az legyen a tanú köztünk! Ekkor fogott Jákob egy követ, és fölállította azt szent oszlopként. Majd ezt mondta Jákob a hozzátartozóinak: Gyűjtsetek köveket! Azok köveket szedtek, csináltak egy kőrakást, és ettek a kőrakásnál.” (Mózes első könyve, 31, 44-46)
Mint a párdarabon, a cselekmény itt is az előtér színpadszerű emelkedőjén játszódik, csak itt a táj romantikusabb hangulatú. A sűrű lombú, szélfútta fák, a magas partok között kanyargó folyó, és vizet felkavaró vízimalom dinamikusabb, drámaibb atmoszférát teremtenek, mint a másik képen bemutatott természeti környezet. Eltér a figurák és a táj közötti arány is. A tájhoz képest kisebbek a figurák, ami természetesebbé teszi az összhatást. A cselekmény és a színtér összehangolása mindenképp ezen a kompozíción valósult meg sikeresebben.
ⒸTátrai Vilmos