| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | olasz |
| Készítés ideje | 19. század első fele |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, vászon |
| Méret | 122 x 155,5 cm |
| Leltári szám | 424.B |
| Gyűjtemény | 1800 utáni Gyűjtemény |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
A velencei klasszicizmus legsikeresebb festőjének, Natale Schiavoninak portréi és az ideális női szépséget megragadó festményei nagy népszerűségnek örvendtek Bécsben, ahol a művész hat évig I. Ferenc osztrák császár udvari portréfestőjeként dolgozott. Méltatói lágyan oldott formái és ragyogó színei miatt az évszázados velencei festészeti hagyomány tehetséges folytatóját látták benne.
Schiavoni a Pesti Műegylet első, 1840-es kiállításán egyből közönségkedvenccé vált. Rendszeresen szerepelt az első magyar művészeti egyesület kiállításain, ahol sorra mutatta be édeskés bájú, szégyenlősen pózoló vagy éppen kacéran mosolygó lányokat ábrázoló képeit. Ezekben az években rendkívül keresettek voltak a római szerelemistennőről, Venusról készült érzéki alkotásai is. A budapesti képe Schiavoni saját kezű másolata; az eredeti 1844-es festmény ma Bresciában található.
Az antik téma és Venus hagyományos attribútumai – turbékoló galambok és rózsák – ellenére a Ciprus szigetén heverő hölgy valójában a biedermeier csábítóan könyöklő, divatos hajviseletű szépségideálja, akinek vonzerejét növeli a lepel alól elősejlő, alig fedett teste is.
Béres Csenge Júlia
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
