Apuliai vörösalakos oszlopkratér (vegyítőedény)

Vörösalakos oszlopkratér ívelt testtel. A kis váll vékony gyűrűvel válik el a konkáv, széles nyaktól. A szájperem tetejét egyik oldalon futó kutya-sor, a másikon borostyánlevél-inda díszíti. Ezeket az oszlopfülek lapja választja el egymástól, amelyen feketealakos palmetta látható. A szájperem lehajló oldalán kettős pontsor. A nyakon mindkét oldalon borostyáninda pontrozettákkal. A figurális ábrázolást alul négyzetekkel tagolt meandersor, oldalt kettős pontsor, felül pedig nyelvminta-sor keretezi.
Az egyik oldalon sziklán ülő, hosszú ruhás, gazdagon ékszerezett, diadémás nőalak. Jobb kezében trozzella, baljában babérág. Az edényt az előtte álló, szőlőfürtöt tartó ifjúnak nyújtja, másik kezével pedig a mögötte álló hatalmas kratérra könyököl, amelyből egy másik ifjú oinochoéval merít. A vázaképen szereplő, táncoló alakokkal díszített kratér pontosan megegyezik magának az edénynek a típusával, a nyakdísz is azonos. Az alakok fölött balról ablak, szalag, dob és virág látható. A váza másik oldalát a század második negyedétől konvencionálissá váló három köpenyes ifjú díszíti. Járulékos sárga, illetve fehér színnel készült: a szikla széle, az ékszerek és hajdíszek, a ruhák részletei, az ablak kerete, a dob, a szalag és a virág részletei.
A két ifjú a főoldalon azonos ruhát visel: rövid, testhez simuló, övvel ellátott, pontokkal és vonalakkal díszített tunica-féle. Ez a ruha az oszk nyelvű bennszülött népesség jellemző viselete, a nőalak kezében tartott edény pedig szintén helyi, messapus eredetű vázaformát követ. Ezek a részletek arra utalnak, hogy a dél-itáliai görög műhelyek helyi megrendelőknek is dolgoztak.
A nővel szemben álló alak Dionysos egyik gyakori attribútumát tartja a kezében, ezért is feltételezik, hogy a jelenet a Dél-Itáliában ekkor elterjedt Dionysos-misztériumokkal állhat kapcsolatban. A szőlőfürtöt tartó ifjú feltehetően a misztériumokba beavatott halott, akit halálával az isten kísérőinek sorába fogadnak. (Hasonló ábrázolás látható a Gyűjtemény egy másik darabján (ltsz. 50.191). A lucaniai nestoris vázaképén megjelenő síremlékhez hasonlóan az edény formáját megismétlő kratér arra utal, hogy az ábrázolt jelenet a váza eredeti kontextusában, a temető világában játszódik.) A kratér tehát síri használatra készülhetett Tarentum egyik vázafestő műhelyében.