| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | belga |
| Készítés ideje | 1852 |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, fa |
| Méret | 51 x 42,5 cm |
| Szignó | lent, jobbra: J Stevens. Brux 1852 |
| Leltári szám | 229.B |
| Gyűjtemény | 1800 utáni Gyűjtemény |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
Joseph Édouard Stevens belga állatképfestő és metszetkészítő – Alfred bátyjához hasonlóan – művészetkedvelő apja hatására választotta a festő hivatást. Részben autodidaktaként kezdte pályáját, majd brüsszeli mesterei Louis Robbe és Eugène Verboeckhoven állatfestők voltak.
Később Párizsban tanult és telepedett le, kiállításaival bejárta Európát. Egyik alapítója volt a brüsszeli Société Libre des Beaux-Arts-nak.
Kortársai sikeres, díjazott művészként emlékeznek rá, akinek együttérzéssel festett, kutyákat, macskákat, madarakat, szamarakat, lovakat és cirkuszi majmokat ábrázoló képeit különösen értékelték. Párizsban ismerkedett meg Charles Baudelaire-rel, aki neki ajánlotta A jó kutyák című prózaversét.
Művészete a barbizoni iskola hatására a romantikus, szentimentális felfogásmódtól a realista éleslátásig fejlődött, és a belga realista festészet egyik előfutárává vált. Fő témája az acsarkodó kutyák, városi kóbor ebek, számkivetett állatok sorsának érzékletes bemutatása. Alkotásaiban az állatok iránti együttérzés felkeltésének szándéka párhuzamba állítható a városi elszegényedett munkások, koldusok, vándormutatványosok sorsa iránti közöny feloldásának vágyával.
Lovass Dóra
Peregriny, János, Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum állagai. 3.rész, Új szerzemények. 2. füzet: c, Az 1912. évi szerzemények; d, Függelék: 1., Néhai gr. Pálffy János hagyományáról felvett jegyzőkönyvek; 2., Kifüggesztésre, másolásra s elhelyezésre vonatkozó adatok: e, Kimaradt festmények; f, Javítások; g, Tárgymutató az 1. és 2. füzethez; h, Tartalomjegyzék, Országos Magyar Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1915.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
