| Készítés ideje | Kr. e. 4. század utolsó negyede – 3. század eleje |
|---|---|
| Tárgytípus | váza |
| Anyag, technika | feketemázas, agyag |
| Méret | magasság: 14,7 cm |
| Leltári szám | 52.977 |
| Gyűjtemény | Antik Gyűjtemény |
| Kiállítva | Szépművészeti Múzeum, Mélyföldszint, Klasszikus ókor, Az ókori Mediterráneum |
Talpgyűrűs oinochoé. Kétoldalt becsípett, csúcsos szájjal és annak széléből kiinduló szalagfüllel rendelkezik, a fülön borda fut végig. A fül szájnyílásba futó végén állatfej látható. Az edény külsejét, valamint a nyak és a száj belsejét is fekete máz borítja.
A feketemázas kerámia a Kr. e. 6. század közepén jelent meg Athénban, és a tengeri kereskedelemnek köszönhetően szerte a Mediterráneumban elterjedtté vált. A csillogó, fényes fekete felületű vázák repertoárja zárt és nyitott edényformákat egyaránt tartalmaz (lásd például a Gyűjtemény 50.593 leltári számú feketemázas talpas tálját). A feketemázas kerámiát importként megismerő területeken a fazekasok egy idő után műhelyeikben maguk is utánozni kezdték az athéni produkciót, vagy alkalmazták a technikát saját edényformáikra. (Vesd össze az 50.816 leltári számú athéni feketemázas oinochoéval!)
Az oinochoé az egyik leggyakoribb zárt edényforma volt a feketemázas edények között. A mindennapos használatra szánt edény többféle folyadék tárolására is alkalmas volt, ezzel magyarázható a sok különböző formai variáció, amiben megjelenhetett.
Vandlik, Katalin, Corpus vasorum antiquorum. Hongrie. Fascicule 4., Budapest, Musée des Beaux-Arts, Corpus vasorum antiquorum 4, “L’Erma” di Bretschneider, Roma, 2023, 59. o., 41. tábla, 5. kép.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
