
Bikaviadal
1800 utáni Gyűjtemény
Alkotó | |
---|---|
Kultúra | belga |
Készítés ideje | 1887 |
Tárgytípus | festmény |
Anyag, technika | olaj, vászon |
Méret | 121 x 86 cm |
Szignó | lent, jobbra: Jan Verhaz 1887 |
Leltári szám | 69.B |
Gyűjtemény | 1800 utáni Gyűjtemény |
Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
Az elsősorban gyerekekről készült bájos festményeiről híres belga festő, Jan Verhas 1882-től a heyst-sur-mer-i tengerparton töltötte ideje nagy részét. Az üdülőhely parton sétáló vagy szamárháton lovagoló vendégei, főként a gyerekek és a helyi halászok váltak kései műveinek főszereplőivé. A festő itt új művészi célt tűzött ki: a plein air festészet eszközeivel érzékletesen akarta ábrázolni a belga tengerpart atmoszféráját, a vízen tükröződő fényeket, a párás levegőt. A korabeli kritika nagyra értékelte Verhas törekvéseit az érzékeny hangulatfestésre.
A képen a nedves föveny szürkesége és a fehéren fodrozódó hullámok kiemelik a nő ruhájának vibráló színeit. Szinte eltűnik a határ ég és tenger között; már-már csak a monokróm, üres háttér marad, ami növeli a merengő nőalak magányosságát. A melankolikus festménnyel Verhas elnyerte a Műcsarnok 1887-es őszi kiállításának külföldi művészeknek járó aranyérmét. Ekkor vásárolta meg a magyar állam a nagylelkűen féláron felajánlott művet, melyet puritán, mégis mély érzésű ábrázolása miatt modern mesterműnek tartott a közönség.
Béres Csenge Júlia
Peregriny, János, Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum állagai. 2.rész. A Nemzeti Múzeum sorozatai 1.füzet: a, A Pyrker-képtár; b, A József Magyar-képtár; c, A Széchenyi Általános-képtár, Országos Magyar Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1909.
Tóth, Ferenc, Donátorok és képtárépítők. A Szépművészeti Múzeum Modern Külföldi Gyűjteményének kialakulása, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2012, 157. o.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.