Gulya Friedrich Voltz

A tizenéves korában már rézkarcolóként és litográfusként tevékeny Friedrich Voltz egy háromgenerációs művészcsalád középső tagjaként született. Édesapjától sajátította el a mesterség alapjait, majd rövid ideig a müncheni festészeti akadémián tanult. Az elméleti ismereteknél azonban a régi mesterek, leginkább a 17. századi holland festők alkotásai –Paulus Potter Fiatal bikája (1647, Mauritshuis, Hága) később meghatározó jelentőségűvé vált az életművében –, valamint a természetben, a bajor Alpok hegyei közt nyaranta szerzett közvetlen plein air tapasztalatai nagyobb hatással voltak rá. Voltz a kezdetekben lovakat, majd az 1840-es évek elejétől fogva bikákat és teheneket festett, esetenként portrészerű megjelenítésben, kiemelve az egyes, a korban kitenyésztett fajták jellegzetességeit. A jelen képhez hasonló idilli tájképeket is alkotott, amelyeken a békés, mozdulatlanságba merevedett állatok staffázsfigurákként jelennek meg. Itt az égbolt, a közelgő zivatarfelhők a természet változékonyságát éreztetik; a fényhatások, az árnyékok festői megjelenítése tompa, a felszín alatt lüktető feszültséget kölcsönöz a képnek. Virtuóz képeinek köszönhetően Voltz a kor egyik legnevesebb német állatfestőjévé vált. Élete végén professzorrá nevezték ki, és megkapta a bajor állam polgári érdemrendjét.

Lantos Adriána