| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | francia |
| Készítés ideje | 1640-es évek eleje |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, tölgyfa |
| Méret | 80 × 221,5 cm |
| Leltári szám | 707 |
| Gyűjtemény | Régi Képtár |
| Kiállítva | Szépművészeti Múzeum, Első emelet, Európai művészet 1600–1700 és Brit festészet 1600–1800, VI. terem |
Michel Dorigny annak a Simon Vouet-nak volt tanítványa és követője, aki 1627-ben, XIII. Lajos hívására tért vissza Itáliából Párizsba, és már római korszakában elindult azon az úton, amelyen több más kortársa is haladt: a megszelídített caravaggiói naturalizmust fokozatosan felváltotta Guido Reni irányával, vagyis a barokk klasszicizáló változatával. Ez a negyvenes években, valószínűleg egy palota könyvtárának dekorálására festett mitológiai kompozíció is Dorigny mesterének rajzain alapul és kvalitásban sem marad el Vouet színvonalától. A halhatatlan istennők és a lanton játszó Apollo a mérték, a harmónia és a csorbítatlan szépség birodalmának lakói. A festmény hitvallás a klasszikus művészet normáinak égi eredete és örökérvényűsége mellett.
Pigler, Andor, Katalog der Galerie Alter Meister, 1-2. Museum der Bildenden Künste, Szépművészeti Múzeum, Budapest. 2, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967, 762. o., 377.
Szigethi, Ágnes – Nyerges, Éva – Ruzsa, György – Barkóczi, István – Tátrai, Vilmos, Tátrai, Vilmos (ed.), Old Masters’ Gallery; A Summary Catalogue of Italian, French, Spanish and Greek Paintings: Museum of Fine Arts Budapest 1, Budapest, 1991, 146. o.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
