| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | osztrák |
| Készítés ideje | 1900 körül |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, vászon |
| Méret | 37 x 49,9 cm |
| Szignó | lent, balra: A. Zoff. |
| Leltári szám | 333.B |
| Gyűjtemény | 1800 utáni Gyűjtemény |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
Alfred Zoff először orvosi tanulmányokat folytatott, majd festészetet tanult a bécsi, valamint a karlsruhei Képzőművészeti Akadémián. Karlsruhéban ismerte meg a barbizoniak művészetét, melynek hatására túllépett az oktatói által képviselt, még a biedermeier hagyományhoz köthető realizmuson, és a 19. század második felében, Ausztriában elterjedt, utóbb hangulati impresszionizmusnak elnevezett stílus modorában kezdett el festeni. Ecsetvonásai szélesebbé és pasztózusabbá váltak. Ideje nagy részében utazgatott, előszeretettel választva tengeri útvonalakat, mivel a tenger, a hullámok és a légköri jelenségek által kiváltott hangulat különösképpen lenyűgözték. Leginkább azonban az olasz Riviérához kötődött, ahová rendszeresen visszajárt. Utazásai során számtalan olajvázlatot készített, melyeket később műtermében nagyobb méretű festményekké dolgozott át. Tengerparti képeinek megrendelői köréhez tartozott a korabeli osztrák társadalom krémje, vállalkozók, arisztokraták, műgyűjtők, sőt még maga Ferenc József is, aki festészetének nagy rajongója volt, és összesen nyolc festményét birtokolta. Zoff a Budapesten őrzött képéhez is egy olasz kisvárost, a „kis Velence” néven is ismert Chioggiát választotta helyszínül, melynek kikötőjét a naplemente fényeiben örökítette meg.
Izsák-Boda Bianka
Peregriny, János, Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum állagai. 3.rész, Új szerzemények. 3. füzet: a, Plastikai művek; b, Az 1913. évi szerzemények; c, Kifüggesztésre, elhelyezésre és kezelésre vonatkozó adatok: d, Sorszámszerinti jegyzék; e, Tárgymutató; f, Javítások; g, Tartalomjegyzék, Országos Magyar Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1915.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
