Dávid király és a próféta (Gad vagy Nátán) Januarius Zick

Baldachin árnyékában ül trónusán Dávid király, felindultságában széttárja karját. Tekintete a színe előtt megjelenő Gád prófétára mered, akinek hasonló a gesztusa, csak épp más jelentéssel bír: az isteni parancs közvetítését nyomatékosítja. Fénytől elárasztott égi küldött, ugyanúgy, mint feje fölött az Úr angyala, aki kezében vesszőket, koponyát és kardot tart. Az Ótestamentum egy ritkán ábrázolt epizódjáról van szó, amelyet az osztrák mester valamelyik megbízója aligha megtudható okokból kívánt szobája falán látni. Eléggé rejtélyes tartalmú történet ez Sámuel második könyvének 24-ik fejezetében: az Úr akaratának engedelmeskedik Dávid, amikor népszámlálást tart, cselekedete végül mégis bűnösnek minősül, és ekkor jelenik meg Gád a király előtt, hogy tudassa az újabb isteni parancsot. „Így szólt: „Jöjjön-e három évig tartó éhínség büntetésül az országra? Vagy azt akarod, hogy három hónapon át menekülj ellenséged elől, ő meg üldözzön? Vagy legyen három napig pestis országodban? Gondolkozz rajta, s mondd meg, milyen választ vigyek annak, aki küldött!” Erre Dávid azt felelte Gádnak: „Nagy szorultságban vagyok… Inkább kerüljünk az Úr kezébe, hiszen nagy az irgalma. De emberek kezétől nem szeretnék elveszni.” Így hát Dávid a pestist választotta.” Ennek a bibliai szövegrésznek az ismeretében válik csak világossá, milyen jelentéssel bírnak a Gád feje fölött lebegő angyal által tartott tárgyak: a vesszők az éhínséget, a kard az ellenségek általi üldözést, a koponya pedig a pestist jelképezi.

© Tátrai Vilmos