Eszter Ahasvérós előtt Jacopo del Sellaio

Az ószövetségi történet szerint a perzsa Ahasvérós király felesége, Eszter – nevelőapja kérésére – titokban tartotta zsidó származását. Amikor azonban az udvar fő embere, Hámán a zsidók kiirtására biztatta a királyt egy büszkeségén esett sérelem miatt, Eszter hívás nélkül, a halált kockáztatva járult Ahasvérós elé, hogy közbenjárjon népe érdekében. „A király szolgái és a tartományok lakói mind tudják, hogy aki – férfi vagy nő – hívatlanul bemegy a királyhoz a belső udvarba, az a könyörtelen törvény szerint halállal lakol, ha csak a király feléje nem nyújtja aranyjogarát, mert akkor életben marad” (Eszter 4,11). Ahasvérus megbocsátott Eszternek a hívatlan látogatásért, aki így rábeszélhette a perzsa királyt, hogy vonja vissza a zsidók elpusztítására kiadott rendeletét. Botticelli követője játékos képzelettel kialakított építészeti környezetbe helyezi a szereplőket. Egyik oldalon a meglepetés, a másikon a várakozó izgalom gesztusai érzékeltetik a pillanat feszültségét.
A kép egy szélesebb kompozíció töredéke, amely egy kelengyeláda előoldalát díszítette. E ládák mindig párban készültek, és gyakran ábrázoltak házastársi erényeket hangsúlyozó történeteket. A bátor és hűséges Eszter itt a jó feleség mintaképeként jelenik meg, ellentétbe állítva Ahasvérós korábbi feleségével, az engedetlen Vasti királynéval, akinek elűzése a láda párján volt látható.
A 18. században vagy még korábban a két láda előoldalát alkotó festmény egyikét kétfelé, a másikat háromfelé vágták. Az így önálló képpé alakított töredékek közül hármat ma a firenzei Uffizi képtár, egyet a párizsi Louvre múzeuma őriz.