Étkező paraszt család Vincenzo Campi (köre)

A 15. századtól kezdve számos példát ismerünk az itáliai és a németalföldi festészet kölcsönhatására. A két régió művészete között markáns különbségek vannak, de épp az ellentétes stílusideáloknak és tematikai érdeklődésnek köszönhetően volt többször is intenzív a déli és az északi művészek egymás iránti figyelme. A cremonai Vincenzo Campi nagy valószínűséggel a Farnesek pármai gyűjteményében ismerkedett meg az antwerpeni Joachim Beuckelaer piaci jeleneteivel, amelyek az életkép és csendélet kombinálásával nagyban előmozdították mindkét műfaj önállósulását és a műgyűjtők körében való népszerűvé válását. A flamand mester műveinek ösztönzésére festette Campi azokat a nagyméretű fekvő formátumú piaci jeleneteit, amelyek legjelentősebb sorozata a Fuggerek kirchheimi kastélya számára készült. A budapesti festmény halárus pulttal bővített két változata is ennek a bajorországi kastélynak a dekorációjához tartozik. A Régi Képtár álló formátumú variánsán van ugyan asztali csendélet, de az életképi elem dominál, márpedig az életkép, szemben a tanító célzatú bibliai vagy ókori történeti jelenetekkel, a szórakoztatást szolgálta. A férfi, kezében babbal teli tállal, hatalmasra tátja száját. Felesége nevetve fordul felénk, miközben gúnyosan mohó férjére mutat. A gyermek arca sírásra torzul, aminek jól látható oka van. Lábát macska karmolja. Nyilvánvaló a festő karikírozó szándéka, aki az arisztokrata megrendelő kedvére tesz, amikor az alacsonyabb társadalmi osztályhoz tartozó szereplőket vaskos humorral ábrázolja.

©Tátrai Vilmos