Folyópart Johann Christian Brand

A Frankfurtban született mester apját követve Hamburgba eleinte kereskedelmi pályára készült. Csak Regensburgba kerülve, Christoph Ludwig Agricola ösztönzésére döntött a festői pálya mellett. A mesterséget is Agricola tanítványaként sajátította el. 1720 körül Bécsben telepedett le, ahol sikeres tájképfestő lett. Valóság és művészet viszonyára a késő-barokk-rokokó korában jellemző, hogy nem az Alpok uralta hazai tájat festette, hanem a 17. századi holland tájképfestők alkotásaihoz fordult mintáért. Az idillien békés, folyótól rézsútosan átszelt tájat baloldalt ritkás lombú magas fa zárja. A nézőhöz közelebb eső parthoz csónak közeledik, a beszállásra várakozók málhával hátukon érkeznek, és egy csomag előkészítésével foglalatoskodnak. A hétköznapi cselekmény az idill része. A túlparton vízparti, vagy egyenesen a vízben álló fák, két nyeregtetős holland ház, apró alakok és néhány csónak tűnnek fel. Akár egy évszázaddal korábbinak és holland mester kezétől származónak is nézhetnénk a képet, ha az enyhén megédesített színek dekorativitása nem árulná el, hogy egy más ízlésvilágú, későbbi korszak alkotását látjuk. Ebben a derűs színvilágban a kortárs francia festészet hatása is érződik. A festő elismertségéről tanúskodik, hogy 1738-ban megkapta az udvari festő címet, 1751-ben pedig a bécsi akadémia tiszteletbeli tagjává választották. Egyik megrendelője, a diplomata és műgyűjtő Christian Ludwig von Hagedorn, 1785-ben megjelent, festészetről szóló könyvében, Brand tájképeinek nemes egyszerűségét méltatja.

© Tátrai Vilmos