| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | német |
| Készítés ideje | 1500–1510 körül |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, fenyőfa |
| Méret | 43 × 29 cm |
| Leltári szám | 142 |
| Gyűjtemény | Régi Képtár |
| Kiállítva | Szépművészeti Múzeum, Első emelet, Európai művészet 1250-1600, XV. terem |
Albrecht Dürer vitathatatlanul a legnagyobb 16. századi festő volt az Alpoktól északra. Nem csupán istenáldotta tehetség volt, de kivételesen tudatos és öntudatos mester is. Többször megjárta Itáliát, alaposan átrágta magát mindenen, ami fontos, és használta is, amit jónak vélt. Hanem alapjában üdvösebbnek találta a hazai hagyományt, és ha már ehhez hiányzott az elméleti alapvetés, hát megírta azt is. “Minél szigorúbban megfelel műved az életnek, annál jobbnak fog látszani. Azért ne tedd föl soha magadban, hogy jobbat csinálhatnál, mint amilyennel Isten az általa teremtett természetet fölruházta” – szól az idealizáló itáliai esztétika alternatívája Dürertől.
Nem akarta “kijavítani” az ékszerfinomságú kis festett arcképen sem a természet művét, az ismeretlen német fiatalember fura, aszimmetrikus mosolyát. Milyen igaza volt! Hisz épp ez a ferde mosoly a kulcsa az atmoszférának, ami sejtelmesen érdekessé, ugyanakkor mágikusan elevenné teszi az alakot. Tudósok serege bizonygatta évtizedeken át, hogy a titokzatos mosolyt csakis Leonardo ihlethette, pedig az szervesen következik Dürer saját, önálló elveiből.
Vécsey Axel
Benkő, Éva – Garas, Klára – Urbach, Zsuzsa, Ember, Ildikó – Takács, Imre (eds.), Old Masters’ Gallery Summary Catalogue Vol. 3: German, Austrian, Bohemian and British Paintings 3, Budapest, 37-38. o.
Pigler, Andor, Katalog der Galerie Alter Meister, 1-2. Museum der Bildenden Künste, Szépművészeti Múzeum, Budapest. 2, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967, 200-201. o., 343.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
