Jézus születése A Vyšší Brod-i Keresztvitel Mestere

A képen a mai néző számára korántsem meggyőző a tér ábrázolása. Az apró angyalok mellett óriásnak tűnik a hosszú hajú, karcsú Mária és a piros lepelbe bugyolált csuklyás József alakja. Sok és sokféle motívum zsúfolódik össze, kakas és kendők a gerendákon, galambok a dúcnál az istálló tetején, juhok, amelyek a pásztorokkal érkeztek. Az egyik pásztor szikla tetején dudál, a másik arra az angyalra figyel, akinek szavait írásszalagon mi is elolvashatjuk. „Quem genuit adoravit” (Térdepelve imádta, akit szült), ez áll rajta, míg a másikon: „Gloria in excelsis Deo” (Dicsőség a magasságban Istennek). Az istállóból felénk fordul az ökör és a szamár. Aranyháttér határolja a jelenetet, elöl a puszta földön térdepelnek a Jézust adorálók, még előrébb szőnyegmintává stilizált virágok nőnek ki a földből. A bécsi iskolázottságú cseh gótikus festő kortárs nézői mindebben biztosan nem rendetlenséget, káoszt láttak, hanem Jézus születésének és a Pásztorok imádásának az evangéliumokhoz hű megjelenítését, áhítatot kiváltó megidézését. Azt is bizonyára magától értetődőnek vették, hogy Jézus a jászolban fekszik, és nem kifogásolták, hogy a dicsfény fémmé merevedett oválisán a föld fölött lebeg. A festmény készültekor firenzei művészek már magukévá tették a távlattan optikai és geometriai törvényszerűségekkel megalapozott szabályait, amelyek nem csak a tér illúzióját teremtették meg a kép síkján, hanem újfajta, áttekinthető rendet, logikát is vittek bármely cselekmény ábrázolásába.
©Tátrai Vilmos