József álmot fejt a börtönben Giovanni Battista Langetti

Langetti a genovai majd a velencei barokk radikálisan naturalista irányzatának, a “tenebroso” (árnyékos, komor) stílusnak a vezető képviselője. Témái, így a József a börtönben álmot fejt jelenete is ezzel a „patetikus naturalizmussal” (Pallucchini) állnak összhangban. A Putifárné csalárdságából fogságba került József egyik börtöntársának, a fáraó pohárnokának az álmát kedvező előjelként értelmezi, de a fáraó sütőmesterének álmából annak közelgő halálát, bitófára kerülését olvassa ki. A művész több változatban festette meg ugyanezt az epizódot, közülük még a budapesti a legkevésbé tragikus hangvételű, mert főszereplőjévé nem a halálraítélt sütőmestert, hanem a megmeneküléséről hírt kapó pohárnokot tette meg. József ifjonti buzgalommal, együttérző kedvességgel tárja börtöntársai elé, amit isteni sugallatra tudnia adatott. Az atléta izomzatú, durva külsejű pohárnok kétség és remény közt hányódva feszülten figyel, míg az öreg sütőmester ráncokkal barázdált arcáról már a halál közelségének iszonyata olvasható le. A három szereplő egyben a három életkor képviselője, de ennél is hangsúlyosabb a szellem erejének szembeállítása a nyers fizikai erővel. A duzzadó izmokra feszülő bőrt, a napszítta arc domborulatait és a drapériákat nyers, “felszántott” faktura, a festékfelület mikroszerkezetének briliáns alakítása teszi rendkívül érzékletessé. Olyan technika ez, amit talán Ribera, de valószinűbben a Riberát követő fiatal Luca Giordano műveit tanulmányozva sajátított el Langetti.

© Tátrai Vilmos