Az ótestamentumi történet szerint, a fáraó testőrségének parancsnoka, Potifár megvásárolta Józsefet az izmaelitáktól, és megtette házának intézőjévé. Potifár felesége azonban „szemet vetett Józsefre” és „naponta csábította”. Amikor József „egyik nap bejött a házba dolgait intézni, és a ház népe közül senki sem volt otthon, az megfogta a ruháját és így szólt: „Hálj velem! De ő ruháját a kezében hagyta, elmenekült és kifutott.” Ezt a jelenetet látjuk a német mester festményén, aki 1596 és 1606 között Velencében dolgozott, és fennmaradt műveinek többsége is ebből a korszakából származik. Mecénásai nagy becsben tartották erotikus tartalmú, kisméretű, rézre festett képeit. A József és Potifárnéhoz hasonló nagyméretű vászonképet csak alig néhányat ismerünk tőle. A csavart testtartásokban, az arctípusokban könnyű felfedezni Tintoretto és Veronese hatását, de a halvány színek, a selymes felületek, az ecset nyomát elsimító festésmód már inkább a művésznek a velenceit megelőző római működésével magyarázhatók. A színek megválasztását rafinált ízlés diktálta: a függöny sárgája, József öltözékének kékje és halványbordó árnyalatai, a takaró ibolyaszíne és a kelengyeládán heverő szalag kárminvöröse a műértői gyönyörködést szolgálják. Ugyanez mondható el olyan részletekről is, mint József megcsomózott övszalagja, díszes sarúja, Potifárné karperece, a ládára helyezett illatszeres üveg, a kosárból kitekergő nyaklánc vagy az ágy kariatida szobra, a csábítási kísérletnek ez a szemérmes, néma tanúja.
Tátrai Vilmos©
Benkő, Éva – Garas, Klára – Urbach, Zsuzsa, Ember, Ildikó – Takács, Imre (eds.), Old Masters’ Gallery Summary Catalogue Vol. 3: German, Austrian, Bohemian and British Paintings 3, Budapest, 110. o.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
