Keresztelő Szent János Girolamo da Santacroce (tulajdonítva)

Girolamo da Santacroce egy Bergamo környékéről származó festőcsalád tagja, aki a Bellini-követők népes táborához tartozott. Ez a festmény is egy Bellini műhelyéből kikerült háromrészes oltárkép (egykor a berlini képtárban; a második világháborúban elpusztult) középső táblájának variált másolata. A figura frontalitása arról tanúskodik, hogy a Bizánccal évszázadokon át szoros kapcsolatban álló Velencében még a reneszánsz virágkorában is fel-felbukkan a keletről érkező és középkort idéző hatás. A szembenézet ellenére kevésbé prófétai szigor, inkább derűs fenség árad a Keresztelő alakjából. A Megváltó előhírnökét Bellini és követője felruházza a megdicsőült, feltámadott Krisztus hagyományos ábrázolásának minden lényegi vonásával, így a keresztelő és a megkeresztelt a művészi képzeletnek köszönhetően valósággal eggyé válik. Jobb kezét hitvalló mozdulattal mellére teszi, ami bensőségesebb, mint a szent ikonográfiájában gyakoribb tanító, mutató gesztus. Leple egy pergamenlap töredezettségével gyűrődik, nem olyan súlyosan plasztikus, mint a firenzei quattrocento számos alkotásán. A háttér tája jelképes értelmű. Az előtérből a háttér felé haladva a köves sivatagi talajt előbb szikkadt föld követi, amelyből itt-ott vadon termő növények bújnak elő, majd megjelenik a termékeny, fákkal beültetett, ember művelte táj. Az elvetett mag példázatát, a keresztény hit diadalát szemléltető tájképi hármasság egyben az ember teremtő munkája fölött őrködő védőszentté avatja a Keresztelő Jánost.

©Tátrai Vilmos