Keresztre feszítés Albrecht Altdorfer

Délnémet földön Altdorfer művészetével kezdődik a tájképfestészet, és a természeti környezet a művész sokalakos elbeszélő képein is fontos hangulatteremtő szerephez jut. Hogy épp ezen a magánájtatossági képen aranyhátteret látunk, valószínűleg megrendelői kívánsággal, valamely gótikus mintaképet megidéző archaizálással magyarázható. A Krisztus keresztje alatt egybesereglett tömeg így is hatásosan érzékelteti a térmélységet. A dunai iskola bűverejű képzelettel megáldott mestere az újtestamentumi cselekményt a lehető legeredetibb és legszemélyesebb módon költi át és stilizálja. A karakteres, sokszor karikírozott arcok, a sűrűn, göcsörtösen tekergő vonalak, az aranyhátteret karcoló dárdák, a miniatúrákra emlékeztetően drágakövekként ragyogó színek, az aranyművesi szenvedéllyel cizellált részletek megállítják, befagyasztják, az idő dimenzióján kívülre, mintegy elvarázsolt birodalomba helyezik a cselekményt. Mária és a két szent asszony csoportja, János evangelista alakja és az elől szakadékossá váló köves, sziklás talaj részlete Andrea Mantegna metszeteinek ismeretéről és alkotó felhasználásáról tanúskodik, Krisztus és a két angyal megformálásában pedig düreri példakép játszott szerepet. Ezek az átvételek könnyen dokumentálhatók, de Altdorfer, mint szuverén zseni, teljességgel átlényegít minden felhasznált előképet. Egy érvekkel jól alátámasztott feltételezés szerint a festmény a 16. század második évtizedében Peter Mauerer Sankt-Florian-i prépost házi kápolnája számára készült.
©Tátrai Vilmos