Befejezetlen szarkofágfedlap töredéke Budáról, a Mária Magdolna-templomból Stibor-síremlékek mestere

Az angyalt ábrázoló, két darabból, törésfelület mentén összeragasztott töredék cserével került 1992-ben a Budapesti Történeti Múzeumból a Magyar Nemzeti Galéria Régi Magyar Gyűjteményébe.

A gerecsei vörös mészkőből faragott, három oldalán törésfelülettel, negyedik oldalán profilozott, de csonkolt felülettel határolt töredék az alapsíkból plasztikusan kiemelkedő, csiszolt felületű domborművet ábrázol, rajta szembenéző, rongált arcú, feje fölött kiterjesztett szárnyú angyallal, aki két kezével címerpajzsot tart a mellkasa előtt. A kiterjesztett szárnyak belső, fej fölött V alakban szétnyíló széleit rendkívül egyedivé teszik az erősen kidomborodó, vaskos szárnyélek, amelyek felületét egymás fölött, több sorba rendezett kisebb tollak díszítik. A dombormű részletei –a nyilvánvaló sérülések mellett is– egyértelműen kidolgozatlanok: mind az angyal ruhájának, bal kezének és szárnyának finom részletei, mind a címerpajzs ábrája, mind pedig a bal szárny felső végénél elhelyezkedő dombormű részlete (zászló- vagy drapériatartó rúd?) befejezetlen maradt. A kőtöredéken, az angyal alakjától jobbra, egy homorlattal visszamélyített, elnagyolt felületű sík mező látszik, míg a töredék bal oldalán rézsűvel és homorlattal tagolt, csiszolt felületű profil maradt fenn, melyet utóbb részben lefaragtak. Ezek az apró részletek együttesen arra utalnak, hogy a címertartó angyalt ábrázoló töredék egy reprezentatív, feltehetően előkelő világi személy számára készült szarkofágfedlap bal oldaláról származik (a címertartó angyaltól jobbra az elhunyt domborműves alakja helyezkedhetett el feltehetően a másik oldalról is egy angyallal közrefogva), amelyet azonban nem fejeztek be, és a kőlapot utóbb megcsonkítva más célra használták fel.

A sírkőkőtöredék a maga befejezetlensége és töredékessége ellenére is rendkívül fontos helyet foglal el a Stibor-síremlékek mestere szükségnévvel illetett szobrász-kőfaragó tevékenységét és oeuvre-jét feldolgozó kutatásban. A budai Mária Magdolna-templom 1958-as feltárása során előkerült (tehát bizonyítottan budai eredetű) sírkőtöredék legközelebbi párhuzama egy, a bobovaci (Бобовац, Bosznia-Hercegovina) királyi vár feltárásakor előkerült angyalos sírkőtöredék (Szarajevó, Zemaljski muzej Bosne i Hercegovine) melyet a feltáró régész a stílusa alapján már az 1970-es években (a többi itt feltárt királyi síremléktöredékkel együtt) Stiborici II. Stibor (†1434) budai síremlékével hozott kapcsolatba. Azonban annak felismerése, hogy a bobovaci sírkövek nem helyben, hanem Budán, egy kiterjedt kapcsolatokkal rendelkező műhelyben készültek, nagyrészt a befejezetlen budai angyalos sírkőtöredéknek volt köszönhető (ti. a befejezetlensége miatt nem valószínű, hogy ezt elszállították volna az eredeti készítési helyéről).

A budai és a boszniai angyalos töredékek közt fennálló egyértelmű formai, kompozíciós és stílusazonosság nemcsak a két síremlék mesterének és készítési helyének a meghatározásához jelentett közvetlen támpontot, hanem a keletkezésük idejére nézve is. A boszniai királyi síremlékek megrendelésére feltehetően II. Tvrtko bosnyák király 1433 és 1435 közötti budai tartózkodása alatt került sor, így ugyanez az időszak, tágabban az 1430-as évek első fele tekinthető a budai angyalos töredék készítési idejének is, mesterének pedig az a Budán több évtizeden keresztül (körülbelül 1410 és az 1440-es évek között) jelentős kőfaragóműhelyt működtető Stibor-síremlékek mestere, akinek az oeuvre-je 2024-ben egy újabban felismert, és szintén a MNG Régi Magyar Gyűjteményében lévő csigás hajú sírkőtöredékkel (ltsz. 2025.4.M) gazdagodott.

Kutnyánszky Ildikó