Krisztus siratása Maarten van Heemskerck

A haarlemi Maerten van Heemskerck közvetlen tapasztalatokat szerzett az ókori római és kortárs itáliai művészetről, amikor 1532-36 között Rómában tartózkodott. Ebben a szobrászian masszív figurákból álló, monumentalitásra törő nagyalakos kompozíciójában sem nehéz felfedezni a toszkán-római inspirációt. Heemskerck nyitottan, befogadásra készen reagált a sajátjáétól eltérő képi kultúrára, a Siratás mégis arra példa, hogy művészete mélyen gyökerezett a hazai, holland talajban. Heemskerck képszerkesztése inkább nehéz kőtömbök egymásra görgetése, mint részek és egész hellén-latin szellemű összehangolása. Az ólomnehéz holttest csupa ín és csont, az arcokon meg a legcsekélyebb nyoma sincs bármilyen itáliai szépségideálnak: duzzadt szemhéjakat, széles pofacsontokat, hegyes állakat, lapított orrokat látunk. A belső kontúrok útját követve, akárha labirintusba kerülnénk, a drapériák úgy gyűrődnek, mintha soha többé ki nem simulhatnának, fény és árnyék a forma minden vájatán és domborulatán keményen ütközik egymással, a kövön heverő göcsörtös töviskorona meg a végletes formabonyolításra mutat ritka, bizarr példát. A németalföldi mester nem tud ellenállni a számtalan apró tény csábításának, szenvedélyesen gyúrja, kalapálja és cizellálja az anyagot, a földtől el nem szakadna. Valamikor a klasszikus eszmény és a háromszög-kompozíció bűvöletében öt háttérbeli szereplő arcát átfestették, amelyek így csak a 2007-ben elvégzett restaurálás után váltak újra láthatóvá.
© Tátrai Vilmos