| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | itáliai |
| Készítés ideje | 1721 |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, vászon |
| Méret | 250 × 115 cm |
| Szignó | Szignálva és datálva a kalapácson: ABalestra Veronensis Fecit Anno 1721 |
| Leltári szám | 94.8 |
| Gyűjtemény | Régi Képtár |
| Kiállítva | Szépművészeti Múzeum, Földszint, Barokk Csarnok |
A veronai születésű Antonio Balestra Velencén kívül Bolognában és Rómában végezte tanulmányait, így vált a barokk festészet klasszicizáló irányzatának egyik fontos képviselőjévé. Írásban is kifejezte idegenkedését a későbarokk-rokokó szellemiségével szemben, amely szerinte túlzottan tág teret enged a művész képzeletének, elhanyagolja a kanonizált, főleg antik mintaképek beható tanulmányozását. Ez a képe a szignatúra tanúsága szerint 1721-ben készült, így biztonsággal azonosítható azzal a művel, amelyről Balestra kortárs életrajzírója, Lione Pascoli tesz említést, mint a feltrei San Giovanni Battista templom egyik oltárképéről. A kép témájának pontos leírása: A halott Krisztus a fájdalmas Szűzanyával, Magdolnával, Veronikával és a Passió eszközeivel. Az 1400 körüli itáliai festészetnek volt gyakori témája a Fájdalmak Krisztusának olyan ábrázolása, hogy a szarkofágban álló megváltót kínszenvedésének eszközei, az Arma Christi veszik körül. A későgótikus ábrázolásokon ezek a tárgyak a síkban kiterítve, stilizálva jelennek meg, Balestra képén viszont valóság-illúziót keltve helyezkednek el a térben. Ilyenek az oszlop, amelyhez kötözve Krisztust ostorozták (ezzel egyetlen Krisztus siratása jeleneten sem találkozunk), a kalapács, a harapófogó, az ecetes szivacs, a töviskorona, vagy a keresztről való levétel létrája. A szögeket a térdeplő Magdolna tartja tenyerében, míg Vetronika a kendőt mutatja Máriának, amelyen az izzadtság letörlése után Jézus arcának lenyomata maradt.
© Tátrai Vilmos
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
