Krisztus útja a Golgotára Jan van Eyck (után)

Jan van Eyck 1420 körül, még a genti oltár előtt festette meg Krisztus keresztvitelét ábrázoló képét, amelynek csak másolatai maradtak fenn. Az, amelyik közülük a budapesti múzeumba került, ismeretlen mester 16. század elejei munkája. Van Eyck a keresztvitelt epikus részletezéssel kívánta bemutatni, ezért magasból nézve, hiánytalan teljességben tárja elénk a látványt. A tömeg Jeruzsálem városából, bástyás kapun keresztül tódul ki, amelyet félig eltakarnak előlünk a középtér sziklatömbjei. Tatáros külsejű katonáktól felügyelve halad el előttünk a menet, hogy rákanyarodjék a Golgotához vezető útra. Ott már folynak is a keresztre feszítés előkészületei. Krisztusnak Cirenei Simon segít vinni a keresztet, és katonák unszolják haladásra. A keresztvivőt csak egy fekete lovon ülő páncélos katona választja el a két latortól, akik hátrakötözött kézzel tartanak a vesztőhely felé. A Jézus mögött vonulók vadászatra kilovagló előkelő társasághoz hasonlítanak. Jézus főellenségeinek szerepét a festő kortársai kapták, köztük három pontosan azonosítható is: a jellegzetes kalapjáról is könnyen felismerhető, fehér lovon ülő Luxemburgi Zsigmond, a hermelines palástot viselő, két lovászfiútól kísért Filippo Scolari, a császár bizalmasa, és kettejük közt hátrébb, a profilból látható Bajor János, Hollandia grófja, akinek Jan van Eyck a Keresztvitel készültekor a szolgálatában állt. Baloldalt zarándok, koldus, szerzetes, remete, valamint korsóval, kosárral fejükön vásárba tartó asszonyok figyelik a menetet.
© Tátrai Vilmos