Mária gyermekével, Szent Márkkal, Szent Domonkossal és Páduai Szent Antallal Andrea Celesti

A 17. század utolsó évtizedében készült képet az az Andrea Celesti festette, akinek műveit könnyen felismerhetővé teszi, hogy nő és gyermekalakjai nagy szemükkel, húsos orrukkal és vastag ajkukkal, pirospozsgás arcukkal mókásan, pikánsan bájosak, szinte a karikatúra hatását keltik. Celesti a nézőnek hízelgő, a megrendelőt elbűvölni akaró, így a drámai, expresszív kifejezésmódot kerülő festők közé tartozott. A megjelenítés és megelevenítés megannyi rafinált eszközével, a Veronese-hagyomány örököseként művei többségén szeretetre méltó álomvilágot teremtett. Eszköztárában nagy szerepet szánt a chiaroscurónak, a fényárnyéknak, aminek számtalan változatát ismeri a művészettörténet. Celesti mesehangulatú képein a fény mintegy párán tör át, az árnyék pedig keményen ütköző kontrasztok nélkül, lágyan burkolja a formákat. A semleges, barna háttér előtt a fényforrás ezen a képen maga a gyermek Jézus, egyik példájaként annak, milyen formában éled újjá a középkori fénymisztika a barokkban. Bőven jut ebből a fényből az evangéliumot író, rusztikus külsejű Szent Márkra, Velence védőszentjére és a rózsafüzért megilletődötten átvevő fehér inges, fekete kámzsás Szent Domonkosra. A liliomot tartó Szent Antal alakja homályba burkolózik, talán az alázatosság erényének megjelenítéseként, de egyben olyan művészi megfontolásból is, hogy a négy alakból épített gúlaszerkezet harmóniája ne törjön meg. Ugyanennek a kompozíciónak a sajátkezű ismétlését (replikáját) az udinei Museo Civico őrzi.

© Tátrai Vilmos