| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | itáliai |
| Készítés ideje | 1495–1496 körül |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, fa |
| Méret | 83 × 63,5 cm |
| Leltári szám | 52 |
| Gyűjtemény | Régi Képtár |
| Kiállítva | Szépművészeti Múzeum, Első emelet, Európai művészet 1250-1600, XX. terem |
Leonardo da Vinci így figyelmeztette pályatársait: “soha senki ne utánozza a másik stílusát, mert akkor nem fia, hanem csak az unokaöccse lesz a természetnek.” Hanem úgy tűnik, saját műhelyében nemigen bátorította ifjú tanítványait önálló stílus kialakítására. Megannyi kisebb Madonna-kép és portré van a világon, ami csak a gyakorlott, hozzáértő szem tüzetes vizsgálódására árulja el, hogy az ecset, mely festette, nem maga Leonardo kezében forgott, hanem egy növendékében. Mindennél inkább érvényes ez a budapesti Madonnára, melyet úgy emlegetnek: “a legszebb leonardói kép azok közt, melyeket nem maga Leonardo festett” – bár egyes feltételezések szerint itt-ott talán mégis maga a mester vezethette legjelesebb tanítványa, Boltraffio kezét a kivitelezés során.
A kép minden ízében szinte tökéletes Leonardo: itt van a nevezetes sfumato, vagyis a formák körvonalait fellágyító finom árnyékolás, a Madonna sejtelmes mosolya és jellegzetesen nagy kezei, a gúla formába írt kompozíció. Sőt – mint nemrégiben kiderült – a fát, amelyre festették, ugyanabból a tuskóból hasították le, mint a mester Londonban őrzött Sziklás Madonnájának tábláját. A leginkább leonardói rész mégis maga az alapgondolat: a kis Jézus valami után nyúl, az a valami azonban már tovatűnt, és a néző számára örök rejtély marad, hogy pontosan mi volt. Régebben úgy vélték, a kép befejezetlen, s a szép fajansz edénybe egy rózsát tervezett a mester; a technikai vizsgálatok azonban egyértelműen bizonyították: ez a végső állapot.
Vécsey Axel
Egykor a hátoldalon, a ma már nem létező parkettán, kiállítási címke: Reg. no. 94, Exhibition of Italian Art | Royal Academy of Arts | Jan. 1st – March 8th, 1930 … Case 19 …
Egykor a hátoldalon, a ma már nem létező parkettán, fehér krétával: 326
Egykor a hátoldalon, a ma már nem létező parkettán, kék irónnal: 964/10 (Munich Central Collecting Point szám)
Pigler, Andor, Katalog der Galerie Alter Meister, 1-2. Museum der Bildenden Künste, Szépművészeti Múzeum, Budapest. 2, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967, 78-80. o., 51.
Szigethi, Ágnes – Nyerges, Éva – Ruzsa, György – Barkóczi, István – Tátrai, Vilmos, Tátrai, Vilmos (ed.), Old Masters’ Gallery; A Summary Catalogue of Italian, French, Spanish and Greek Paintings: Museum of Fine Arts Budapest 1, Budapest, 1991, 13. o.
Sallay, Dóra – Tátrai, Vilmos – Vécsey, Axel (eds.), Botticelli to Titian: Two Centuries of Italian Masterpieces, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2009, 244-245. o., 55. sz. (Villata, Edoardo).
Sallay, Dóra – Tátrai, Vilmos – Vécsey, Axel (eds.), Botticellitől Tizianóig: az itáliai festészet két évszázadának remekművei, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2009, 244-245. o., 55. sz. (Villata, Edoardo).
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
