Mária gyermekével Anton Raphael Mengs

A voluta motívumával díszített trónusán egyenes tartásban, frontális beállításban ül Mária. Bujkáló mosollyal, büszke tekintettel velünk néz szembe, így az ábrázolás fő tartalma nem a bensőséges anya-gyermek kapcsolat, hanem a leendő Megváltó rituális bemutatása. A szőke-fürtös, kedves arcú Gyermek a hívők közösségét magához szólító gesztussal tárja felénk karját. Arany bojttal ékes zöld párnán ül, a testét kis részben fedő fehér lepel, amelyet lazán tart Mária, megannyi redőjével mintegy önálló életre kel, ahhoz hasonló szerepet kap, mint egy zeneműben a kadencia. A párna almazöldjéhez hasonlóan Mária ruhájának pirosa is fakó árnyalatú. A Szűz fejét borító aranybarna kendő a mell előtt a ruhára is rásimul. Jobboldalt egy félrehúzott kék függöny Mária és gyermeke megjelenését – ha nem is erős, barokkos hangsúllyal – látomássá formálja át. A nimbusz csupán diszkrét motívum, egy kevéske párás fény.
A pályája elején Drezdában, majd sokáig Rómában és Madridban dolgozó mester a későbarokk és rokokó korában olyan műveket alkotott, amelyek a csak halála után kiteljesedő klasszicizmus előhírnökei. A legmagasabb körökből kikerült egyházi és világi megrendelői elhalmozták megbízásokkal, többek közt portréfestői képességeit is igen nagyra értékelték. Épp Goethe azonban hiányolta művészetéből az újító merészséget. Mengs eklektikus művészetelmélete szerint helyesen az a festő jár el, aki a klasszikus görög kompozíciót Raffaello kifejezőerejével, Correggio fény-árnyékával és Tiziano koloritjával egyesíti.
©Tátrai Vilmos