El Greco egy különleges, magyar vonatkozású remekművével – El Greco Gonzaga Szent Alajos képmásával – gazdagodott a Szépművészeti Múzeum állandó kiállítása. A MOL-Új Európa Alapítvány által a Christie’s aukciósház ez év júniusi árverésén 3,6 millió dolláért megvásárolt remekmű hosszú távú letétként kerül a múzeum spanyol gyűjteményébe. A festmény a 20. század elején néhány évig a neves műgyűjtő, Nemes Marcell tulajdonában volt, aki 1913-ban egy párizsi aukción eladta: a mostani vásárlásnak köszönhetően, az alkotás több mint száz év elteltével visszakerül Magyarországra.
El Greco (Domenikosz Theotokopoulosz): Gonzaga Szent Alajos képmása, 1583 körül Olaj, vászon, 74 × 57 cm
A Gonzaga Szent Alajost (1568–1591) ábrázoló mellkép az első portrék közé tartozik, amelyeket El Greco Spanyolországba érkezését követően festett. Luis de Gonzaga itáliai arisztokrata családból származó ifjú korán elkötelezte magát az egyházi hivatás mellett. Serdülőkorában, 1581–1584 között Spanyolországban élt, ahol kapcsolatban állt a királyi családdal. Don Diego herceg apródja volt, majd annak a halála után egyik rokona, a szerzetes Francesco di Gonzaga kíséretében Toledóba utazott a ferences rend tisztújító nagygyűlésére, amelyet a San Juan de los Reyes-kolostorban tartottak. Valószínűleg ekkor, 1583-ban festhette meg El Greco ezt a mellképet, amely fekete kabátban és talárban ábrázolja a fiatalembert. A jezsuitákra utaló öltözet mellett más eszközökkel is hangsúlyozza a festő az ifjú mély vallási elhivatottságát. Az ábrázolt zsenge életkorát és félénk komolyságát szembeállítja eltökéltségével, amit szuggesztív tekintete mellett kezei is kifejeznek: balját az éppen olvasott vastag könyvön nyugtatja, a jobb kezének mutatóujját felemeli, mint aki beszédet szeretne mondani.
Louis de Gonzaga, miután hazatért Itáliába, 1585-ben belépett a jezsuita rendbe, majd alig huszonhárom évesen meghalt. Halála után négy évvel, 1605-ben boldoggá, majd 1726-ban szentté avatták. XIII. Benedek pápa a fiatal diákok védőszentjének, XI. Pius pápa pedig 1926-ban valamennyi keresztény fiatal védőszentjének nyilvánította.
A portréra vonatkozó első, biztos adat 1767-ből származik: ekkor a jezsuita rendhez tartozó granadai Colegio de San Pablo főlépcsőházát díszítette; az ábrázolt személy és a mű alkotója tökéletesen azonosítható. A 18. században átkerült az ugyancsak Granadában található Comendadoras de Santiago-kolostorba. A 20. században aztán több magánkollekcióban is megfordult, köztük a századforduló Magyarországának talán legjelentősebb magángyűjteményével rendelkező Nemes Marcellében is, aki sok más remekművel együtt, az 1910-es évek elején vételre ajánlotta a magyar államnak és a főváros vezetésének. Sajnos egyikük sem élt ezzel a múzeumtörténeti jelentőségű lehetőséggel, így a páratlan gyűjtemény számos kiemelkedő darabja 1913-ban egy párizsi aukción talált gazdára.
A festményt első alkalommal a Szépművészeti Múzeum október 28-án nyíló, nagyszabású El Greco-kiállításán láthatja a nagyközönség, több mint félszáz, a krétai-spanyol mestertől származó alkotás társaságában.
A kiállításra jegyek már elérhetők itt.
