Az útvonaltippet Háromszéki Zsuzsanna, az ELTE BTK művészettörténész hallgatója készítette 2024-ben.
Képtári sétánk során gyakran találkozhatunk az üdvözülés és elkárhozás, vagyis a menny és pokol bibliai történeteit ábrázoló festményekkel. Azt, hogy a bűnös cselekedetekért milyen büntetés jár, Dante Isteni Színjátékának első színtere, a Pokol mutatja be részletesen.
Dante elképzelése szerint a Pokol egy lefelé szűkülő tölcsérhez hasonlít. Minél súlyosabb bűnt követ el valaki, annál mélyebbre süllyed a Pokolban, és büntetése is annál kegyetlenebb. Dante 9 körben, azokon belül több körben, gyűrűben és bugyorban csoportosítja a bűnösöket, aszerint, hogy ártó szándék nélkül, vagy ártó szándékkal vétettek – előbbiek a mértéktelenség, utóbbiak a gonoszság bűnei.
A mindannyiunk által ismert hét főbűn – súlyosságuk sorrendjében a bujaság, a torkosság, a fösvénység, a jóra való restség, a harag, az irigység és a kevélység – tulajdonképpen olyan tulajdonságok, jellemhibák, amelyek bűn forrásai lehetnek. Danténál ezek a mértéktelenség bűnei, amelyek elkövetői a Felső Pokol 2–5. körében sínylődnek. A tetteiket ártó szándékkal elkövető, gonosz lelkek viszont az Alsó Pokol egyre mélyülő részébe, a 7–9. körbe kerülnek.
Sétáljunk fel az I. emeletre, ahol a XV. teremben találjuk az első állomásunkat.
Dante a Pokol előcsarnokában és 1. körében helyezi el azokat, akik ugyan bűntelenek, de nem méltóak az üdvösségre. Az előcsarnokban a közönyösek, míg az 1. körben, azaz a Pokol tornácán a meg nem kereszteltek gyülekeznek – vagyis azok, akik a kereszténység időszaka előtt éltek.
Vessünk egy pillantást Hans Baldung Grien Ádámot és Évát ábrázoló képeire. Az ő büntetésük csupán annyi, hogy reménytelenül vágyakozhatnak a kereszténységben megélt élet után.
A szerelem bűnöseit bemutató állomásunknál Lucas Cranach két festménye a napjainkban is időnként rosszallást kiváló, nagy korkülönbséggel, gyakran érdekből megkötött házasságok veszélyeire figyelmeztet. Cranach képein az idősebb szereplők estek a szerelem bűnébe, míg a fiatalabbak a csalás bűnét követték el, amely büntetése – mint a 4. állomáson látni fogjuk – sokkal súlyosabb. Dante nem a szerelmi szenvedélyt, hanem a zabolátlanságot kárhoztatja, amikor a szerelmesek nem hallgatnak a józan ész szavára. Büntetésük, hogy szélviharban sodródnak – hasonlóan ahhoz, ahogyan a szenvedély elragadta őket.
Dantéról első életrajzírója, Boccaccio feljegyezte, hogy a költő még idősebb korában sem volt hűséges férj, számtalan kapcsolatot tartott fenn (itt érdemes elidőznünk a jobbra látható Krisztus és a házasságtörő asszony című festménynél is).
Következő állomásunkhoz sétáljunk át a XIX. terembe.
Ezen az állomáson már a gonoszság bűneihez érkezünk. A Dosso Dossinak tulajdonított festmény egy magas társadalmi státuszú, büszke tartású, értékes szőrmébe öltözött polgárt ábrázol. A bal sarokban egy levelet láthatunk: „Kelt 1538. február 27-én. Bartolomeo úr! Legyen szíves azt a bizonyos összeget megadni, Fülöp-aranyakban, mert most van rá szükségem!”
A kamat ellenében történő pénzkölcsönzést az egyház erkölcstelen és bűnös dolognak tartotta. Dante különbséget tesz a 4. körben szenvedő fösvények, kapzsik, kuporgatók, valamint a 7. körben bűnhődő kamatszedők között. Utóbbit sokkal súlyosabban ítéli meg, hiszen a kamatszedők az Isten által előírt rendet, vagyis a munkálkodás rendjét sértik meg. Büntetésük, hogy a Pokolban lángol körülöttük a talaj és a levegő, meztelen testüket pedig folyamatosan tűz mardossa.
Dante családja sem volt mentes ettől a bűntől, hiszen édesapja – földbirtokainak jövedelme és boltjai mellett – szintén pénzkölcsönökből tartotta el családját, hasonlóan több nevezetes itáliai famíliához, akik ebből alapozták meg vagyonukat.
Következő állomásunkhoz sétáljunk át a képtár túlsó oldalára, a városligeti szárny II. termébe.
A 7. körben az erőszakosakat találjuk, akiket Dante három további gyűrűbe csoportosít. A külső gyűrűben találjuk az embertársuk életére vagy birtokára támadó gyilkosokat és rablókat, a belső két gyűrűben pedig az önmaguk és Isten ellen vétőket. Ide tartoznak az öngyilkosok, a tékozlók (önjavaik pusztítói), az istenkáromlók és az előző állomásunkon bemutatott kamatszedők is.
Ezen a festményen a Máté és Márk által is elbeszélt újszövetségi történetet látjuk: Salome erotikus táncáért Keresztelő Szent János fejét kérte jutalmul Heródes királytól. Heródes teljesíti Salome kérését és kiadja a szent lefejezésére a parancsot. Salomét azonban felbujtóként anyja, Heródiás bírja rá a gyilkosságra. Ki az igazi gyilkos közülük? Melyikük kerül a 7. kör külső gyűrűjébe, ahol a bűnhődő gyilkosok forró vérpatakban merülnek el, s ha menekülni próbálnak, kentaurok nyilazzák le őket? Vagy inkább a 8. körben, az álnok tervek kiagyalói között lenne a helyük, ahol lángnyelvek között kell örökké égniük?
Ezt megtudhatjuk következő állomásunkon. Csak balra kell fordulnunk, közvetlenül a Salomét ábrázoló festmény mellett láthatjuk Nicolas Régnier Taverna-jelenet című alkotását.
A 8. kör a csalóké, akiket Dante a gyilkosoknál és a rablóknál is szigorúbban ítélt meg. Ez a pokol legnagyobb köre, itt 10 bugyorba osztotta szét a csábítókat és kerítőket, a hízelgőket, a szentség-kiárusítókat, a jósokat és varázslókat, a korrupt tisztviselőket és a közpénzek sikkasztóit, a képmutatókat, a tolvajokat, az álnok tervek kiagyalóit és a csalást tanácsolókat, a viszályszítókat, valamint a hamisítókat. Dante költeményének egyharmada, 13 ének csak a csalókkal foglalkozik.
A festményen egyszerre két jelenetet is láthatunk: az előtérben két kurtizán és egy páncélos figura egymással összejátszva az ábrándos tekintetű ifjú pénzét próbálják cinkelt lapokkal kicsalni. Ők mindannyian itt bűnhődnek: a csábítók és kerítők meztelen testét ördögök korbácsolják, a szavaikkal másoknak ártó hízelgők ürüléktengerben fulladoznak. A legmélyebb, a tizedik bugyor a hamisítóké, akik rühesek, testüket körmükkel véresre vakarják.
A festmény hátterében egy jósnő és egy kerítőnő éppen egy másik gyanútlan ifjút hálóz be, mellettük pedig lepelbe burkolózva egy tolvaj ólálkodik. Az alattomos csúszómászókhoz hasonlatos tolvajokat kígyók marják halálra, de poraikból folyton-folyvást újjá kell születniük, a jövőt fürkésző jósok arca pedig a hátuk mögé néz.
Dantét 1301-ben – alaptalanul – korrupcióval vádolták meg, 5000 forint pénzbüntetésre és két év száműzetésre ítélték, vagyonát pedig elkobozták. Mivel nem jelent meg a tárgyaláson, az ítéletet máglyahalálra változtatták, így örökre el kellett hagynia Firenzét.
Következő állomásunkhoz sétáljunk vissza a képtár szemközti szárnyába, a XXI. terembe.
A legsúlyosabb bűnt, az árulást elkövetők a 9. körben, a Pokol kútjában bűnhődnek, amely négy gyűrűből áll. Az elsőben, a Kainában a rokonaik elárulói jégbe fagyva bűnhődnek. A második gyűrűben a hazaárulókat, a harmadikban a vendégeiket, a negyedikben pedig a jótevőiket elárulókat találjuk. Alattuk, a Pokol fenekén Lucifer, a bukott angyal az emberiség összes bűnét testesíti meg.
Tintoretto festménye a Teremtés könyvében megörökített első gyilkosságot ábrázolja. A művész – a középkor ábrázolási hagyományainak megfelelően – több részre osztja a képteret. A középen elhelyezett áldozati oltártól jobbra magát a gyilkosságot látjuk. Balra Káin, már a gyilkosság elkövetése után, egy hídon halad át, s ott hallja meg a felette megjelenő és őt elátkozó Úr szavait.
A gonoszság bűneit ma is minden társadalom jogrendszere szankcionálja a Büntető Törvénykönyvben rögzített jogi eszközökkel. Ahogyan láttuk, a büszke és lobbanékony természetű Dante maga sem volt bűntelen, így ő is a Purgatóriumban kénytelen vezekelni elkövetett bűneiért. Ahogyan Beatricének írta: „A világ hamis, rossz örömei (…) rossz útra vittek, mihelyst az arcod elveszett előlem.”
Talán mégis a harmóniában megélt szerelem az egyetlen, amely megmentheti a bűnös lelkeket?