Ezt az útvonaltippet Hadnagy Patrícia, az ELTE BTK művészettörténész hallgatója készítette 2024-ben.
A drága gyöngyök és ékszerek mindig népszerűek voltak a gazdag és nagyhatalmú emberek körében. Viselésükkel demonstrálták társadalmi státuszukat, mint ahogyan ma az értékes kiegészítőkkel teszik ezt sokan. A ragyogó gyöngyszemek szépségük, különlegességük, valamint értékük miatt a 16–17. században is kötelező elemei voltak az előkelő hölgyek ruhatárának, és gyakran feltűntek a kor portréfestészetében. A fényt finoman visszaverő gyöngyök vásznon való megjelenítése a festők számára is izgalmas kihívást jelentett. Múzeumi sétánk során – amely az első emelet XVII. termében indul – öt olyan női portréval ismerkedünk meg, melyeken a gyöngyök a festők tehetségét és a modellek eleganciáját egyaránt kifejezik.
Az első állomásunk egy tekintélyes uralkodónő portréja. A velencei származású Caterina Cornaro fiatalon lett Ciprus királynője, férje halála után azonban a Velencei Köztársaság javára le kellett mondania a trónjáról. A művészeteket kedvelő királynő a hazatérése után az itáliai kulturális élet fontos támogatója lett. Az itt látható képen a királynő egy feliraton keresztül szól a nézőhöz, melyben magasztalja az őt megörökítő festőt: „Láthatod, nagy a hatalmam; de még nagyobb a hatalma Gentile Bellini kezének, amely egy ily kicsiny táblán megjelenített engem.” Az uralkodónő arcát körülölelő finom fátylat három üveggyöngy kapcsolja össze és tartja a helyén. Ezek a nagyméretű, szabályos gyöngyök valószínűleg nem a tenger mélyéről származnak, hanem a velencei üvegfúvók termékei. A kisebb méretű, ritka és szabálytalan igazgyöngyök helyettesítésére ugyanis még a legelőkelőbbek is gyakran használták az üvegből készült változatokat.
Továbbra is a reneszánsz Itáliában maradva, következő állomásunk Firenze. Bronzino, a Medici-család udvari festője, 1560 körül festhette ezt a képet, amely feltehetően Toledói Eleonórát, I. Cosimo de’ Medici nagyherceg hitvesét ábrázolja. A hercegné gazdagon díszített ruhája és ékszerei nemcsak kiváló ízléséről, de családja gazdagságáról is tanúskodnak. Hajoljunk közelebb a képhez és vessünk egy pillantást a gyöngyök selymes fényére, a ruha különleges díszítésére és a színek harmóniájára!
Sétáljunk most át a túloldali teremsorba, ahol a XI. teremben lesz a következő állomásunk!
A művészettörténet egyik leghíresebb női portréja – Johannes Vermeer: Leány gyöngy fülbevalóval című festménye – ugyanúgy a 17. századi Hollandiában készült, mint az itt látható arckép. Mindkét képen fontos szerep jut a gyöngyöknek. Ezen a portrén a festő a hajdíszre függesztett apró gyöngyökön megcsillanó fénnyel – csakúgy, mint Vermeer a fülbevalóval – a modell arcára irányítja a figyelmet és kihangsúlyozza szépségét. Az egyszerű sötét ruhát viselő modellt a gyöngyökön kívül fekete tollakból készült legyező és aprólékosan kidolgozott csipkedíszek ékesítik.
Utunk következő állomása a szomszédos 15. kabinetben található.
Itt már Angliában járunk, I. Jakab angol király uralkodásának idején. A képen látható modell a kor aktuális öltözködési stílusának megfelelő ruhát visel, amely azonban a kép készülése után nem sokkal már kiment a divatból. Az ismeretlen hölgy csipkegallérral díszített, mélyen kivágott ruháját gyöngysor és csepp alakú gyöngy fülbevaló egészíti ki. A csipke az igazgyöngyhöz hasonlóan luxuscikknek számított és a fényűzés egyik kifejezője volt. Érdekes megfigyelni, hogy az előző festményen látható holland divattal ellentétben, ahol a puritán, zárt ruhák egyedüli díszét a csipkegallér jelentette, az angol divat nem vetette meg a mély dekoltázst és a többféle ékszert sem.
Utunk utolsó állomása a III. teremben, egy I. Károly uralkodása alatt készült teljes alakos portré lesz.
Ez az 1641-ben festett esküvői portré I. Károly király legidősebb lányát, Stuart Mária Henriettát ábrázolja. Angliában az udvari öltözékek eleganciája ebben az időszakban érte el a csúcspontját. Azelőtt csak kevés példa volt a bársony, a brokát és a csipke olyan bőkezű és gazdag felhasználására, mint ekkor. Ezeket a pompás öltözékeket ma elsősorban az udvar első számú portréfestője, Anthonis van Dyck képein csodálhatjuk meg. Stuart Mária Henrietta igazgyöngyökből készült hajdísze és nyaklánca mellett figyelemre méltó a ruhájára illesztett gyémántbross is, melyet házasságkötésük alkalmából a férjétől kapott.